Pálköve fekvése, története

Pálköve Kővágóörshöz tartozó üdülőtelep a Balaton partján Balatonrendes és Révfülöp között.

Fekvése

Pálköve a Balaton északi partján, Révfülöp nyugati szomszédságában, a Pálkövei-öbölben található, a tópart és a 71-es főút között, melytől nagyrészt erdő, illetve mezősáv választja el. Balatonrendessel részben egybeépült, Révfülöp északi része és a Kővágóörs központjába vezető 7314-es út felé pedig egy rövid öt számjegyű út (73 125-ös út) indul innen. A telep a Balaton-felvidék egyik legnagyobb egyben megmaradt tölgyerdejében fekszik. Partjain található a Balaton kevés megmaradt ősnádasainak egyike.

A Káli-medencétől alacsony dombok választják el, ezek köves aljában fakad a Rákóczi Ferencről elnevezett szénsavas forrás, ami a környéken fellelhető természetes savanyúvizek egyike.[2] A forrás vize ingyenesen fogyasztható, kútja a strand területén fekszik. Pálköve közvetlen szomszédságában működött a balatonrendesi kőbánya rakodó-kikötője, ahonnan a közelben bányászott permi vörös homokkövet hajón szállították a tó egyéb részeire. A kőzet emiatt gyakori építőanyag a településen. A Védegylet Pálkövéért Közhasznú Egyesület szerint azonban a balatonrendesi vörös homokkő uránt is tartalmaz, ezért veszélyes anyag.

Megközelítése

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala az ország távolabbi részei felől a Balaton északi partján végigkanyargó 71-es főút, ezen érhető el keleti és nyugati irányból is.

Története

A Balaton Kővágóörshöz tartozó partjának e részén az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején kezdtek a területén először nyaralókat építeni, és a telep hamar népszerű lett a jómódúak körében.

Bajcsy-Zsilinszky Endre 1937-től sokat és szívesen tartózkodott itt, egykori nyaralója a strand közvetlen szomszédságában található, és emlékkiállításnak adott otthont 1966. július 10-ei megnyitásától 2009-ig, amikor határozatlan időre bezárták.

Forrás: Wikipedia